és itt tartunk most per pillanat.
Ott kell a munkásokkal folyamatosan lenni, mert nem a sajátjukat építik, s amugy is nekik teljesen mindegy lenne, hogy talál az a nyomorult fa vagy sem. Viszont nekem nem mindegy, s nem szégyelem azt mondani, hogy márpadig azt újra kell szabni. Immár nem lesz tökéletes soha, de azért igyexünk.
Még egy kép:
Most per pillanat azért vagyunk megijedve, mert kezd groteszk méreteket ölteni az épület. Az első képen látható csűr magasságát fogja simán ütni. Ezért vagyunk megijedve :) De csak lesz valahogy.
jóccakát s jó bulizásokat.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
1 comment:
ez igencsak pöpec lesz! jól haladoltok
Post a Comment